A technika vívmányai

A magyar internet használat nagyban eltér a japántól. Itt nincs, vagy csak én nem találtam ingyen wifit. Otthon megszokott, hogy a plázákban, éttermekben, buszon, vonaton van wifi, amit használhat az ember. Ez itt úgy működik, hogy bemegyek a mobilszolgáltatóhoz, mondjuk a SoftBank-hoz, rendelek internetet, és ahol  látom a kiscicás logojukat, ott lesz netem, de 2 méterre a bejárattól már semmi.
Hát ebben jobbak vagyunk. Határozottan.

Ellenben ezeken a helyeken egy kávé megrendelése után 2-3 óra után sem néznek csúnyán, a kávé árában benne van, hogy addig maradok ameddig akarok. Maximum ha sokáig vagyok, hoznak egy ingyen teát, nehogy kiszáradjak.
Hát ebben viszont jobbak. Határozottan.

Na, de nézzük milyen megpróbáltatások érnek egy gaijint, ha először jár japánban. Az egyik meglepő dolog, hogy rengeteg nyilvános wc található, és nem a magyar viszonyokat képzeljük el. Hihetetlenül tiszták, van wc papír mindig és mindegyikben, és ülőke fertőtlenítő. Általában van “western type”, angol wc, és japán stílusú pottyantós.

Azonban a western típussal van egy kis gond. Nem is kicsi. A főiskolán tanultam irányítás technológiát, automatizálást, vezérlés programozást, és a mai napig foglalkozok programozással, számítógépekkel. De a wc, az kifogott rajtam. Hát, most találkoztam először pilótavizsgás budival. Az, hogy fűthető az ülőke, az smafu. De mellette a vezérlőpult, az megfejthetetlen. És nincs ám két egy forma hely! De nem ám! Nehogy már elboldogulj a következővel, ha megfejtetted az egyiket!

Nos, történt,  hogy megtörtént velem is, hogy menni kellet. Nem volt mese. Volt némi fenntartásom, de egy ilyen helyen könnyen el lehet lazulni. Tudtam zenét választani, sőt, még a vízöblítés hangját is lehet kérni. Hogy annak mi értelme, azt nem tudom, de van olyan gomb, ami folyamatosan vízöblítés hangot ad. Lehet valakinek arra jön az inger. Na nem szaporítom a szót, elérkeztem a végső fázishoz, le kellene öblíteni. Erőteljes fejvakarás után, nézelődés, gondolkozás és kanji értelmezés után, egy gomb mellett döntöttem, melyre vízsugár volt rajzolva. Szuper! A csésze hátsó részéből szépen, komótosan automatikusan előcsúszott egy fémcső. Nézem, nézem, gondoltam magamban, ami vizecske ebből ki tud jönni, az bizony kevés lesz. Azonban a japán technikába vetett hitem nem rendült meg, gondoltam, jó nagy nyomással fog jönni.
A nyomással nem is volt baj. Az volt rendesen. De az irány!!!! Hát ez bizony ánusz mosó berendezés volt! Amint frontálisan bámultam bele a csőbe, hirtelen a mellkasomra csapott a víz. Egy enyhe mawari ashi közben egy gyenge nagashi ukét hívtam segítségül, de víz ellen, az ellen nem véd.

Így csurom vizesen távoztam. De legalább Pista bácsinak volt egy vidám délutánja.