Szakítás

Sosem volt hatalmas tűzzel égő a kapcsolatunk. Elég nyögvenyelősen indult, de aztán egymáshoz csiszolódtunk. Ő egy kicsit csinosabb lett, igényesebb, én pedig megértettem, hogy mi az amiben mindig számíthatok rá, és mi az, amit sosem fogok megkapni tőle. Nem mondom, voltak mélypontok, volt mikor jobban kijöttünk, de azt hiszem minden hosszú kapcsolat ilyen hullámzó, tarka fodros.

Tulajdonképpen akkor lett stabil a viszonyunk, amikor már nem dühített, amikor már el tudtam fogadni, hogy lesznek olyan igényeim, amiket sosem fog kielégíteni. Nem mondom, hogy jó érzés, de együtt lehet vele élni. Na persze, ez azért azt is eredményezte, hogy voltak kilengéseim. Igen, kipróbáltam mást is. Nem volt bűntudatom, mert érezhette volna, hogy valami többet kellene nyújtania, hogy meg kellene újulnia neki is, hogy ne csak a sablonos, szokásos hétköznapok legyenek.

Aztán most valami eltört bennem. Ez már csak a vége, mert folyamatosan egyre-egyre kevesebbet nyújtott, nekem meg egyre többet kellet tennem. Az utolsó csepp az volt, hogy rengeteget kellet várnom rá. Kapkodhatta volna magát jobban, de olyan nemtörődöm módon, jól láthatóan tett az egészre, hogy az dühítő volt. Mikor szóvá tettem, akkor pedig még neki állt feljebb. Akkor határoztam el, hogy vége. Ezt én nem csinálom tovább.

Másnap persze enyhébb lettem, gondoltam legyek én az okosabb, ne hozzak dühből döntéseket, úgyhogy másnap újra próbálkoztam, hátha más lesz. Nem lett. Nem kértem sokat, csak egy kis dolgot, de a legcsekélyebb jelét sem adta, hogy bármiféle szándéka lenne megtenni. Most, mindenféle düh vagy harag nélkül, már tudom hogy részemről vége.

Viszlát TESCO! Talán egyszer még összefutunk, de ahhoz igen sokat kell változnod!

 

Kockás szoknyás iskolás lányok pedig vannak

Strigák és boszorkányok nincsenek, tudjuk Könyves Kálmán királyunk óta, bár ezzel a kijelentéssel egynémely házasságban élő férfitársam vitatkozik. Természetesen én nem tartozom közéjük, sőt mi több, el  is ítélem őket e fajta gondolkozásukért.
Azonban van egy lény, ami azt hittem ez idáig, hogy csak a pornó oldalak és filmek misztikus és legendákkal teli világában létezik. Ez pedig a japán iskolás lány. Meg van a kép? Fehér felső, kis kendővel a nyakban, kockás rövid szoknya, térdig érő zokni, sötét cipő. Hozzá természetesen sötétbarna mandula szem, ében fekete haj. Gondoltam, perverz, a fiatal lányokról álmodozó közönség számára találták ki a figurát, mivel a japán lányok kortalanok, így egy 21 évesről is hihető, hogy csak 16.
De mindenkit meg kell nyugtassak, Japánban igen sok létezik belőlük. Alapból az a helyzet, hogy itt minden oktatási intézményben kötelező az egyenruha, egyen táska. A legaranyosabbak az óvodások. Nagyon csinos ruháik vannak mind a fiúknak, mind a lányoknak, kis kalappal kiegészítve. Persze az óvodásoknál elmaradhatatlan kellék az egyforma uzsonnás táska. Meg lehet zabálni őket.Az általános iskolásoknál annyi a különbség, hogy az uzsonnás táskát egyen-iskolatáska váltja fel, a középiskolásoknál nem figyeltem meg egyen táskát, és kalapot sem. Ennek ellenére lehet, hogy az is van.
A kis gyerekek egyébként nagyon aranyosak, úgy néznek ránk, mint valami csuda egzotikus állatra. A kis iskolások már mutogatnak, nevetgélnek,integetnek is. Alapból nagyon barátságosak.

A középiskoláslányoknál más a helyzet. Ha itthon öltöznének úgy fel, mint amilyen az egyenruhájuk, hát, minimum kihívónak neveznénk őket. De ez itt természetes, a civilben lévő fiatal lányok is szívesen hordanak rövid szoknyát, vagy térdzoknival, vagy annélkül, sokan mindenféle harisnya nélkül, csupasz lábbal. Elterjedt a
rövidnadrág is a lányok körében. Általánosságban azt kell mondjam, hogy csinosan, ízlésesen öltöznek itt a nők.
Ám van egy furcsa tulajdonságuk. Nekem, európai szemmel nézve, nagyon nehezemre esik megállapítani, hány évesek lehetnek. Ugyanúgy elhinném hogy húsz éves, mint azt, hogy harmincöt. Az 16 éves iskolásokról is elhinném, hogy huszonötök, ha nem egyenruhában látnám őket. Hátulról nézve őket, igen nagy tévedésekbe szaladhat bele az ember. Előttem áll a mozgólépcsőn, azt hiszem 14 éves, hátrafordul, és kiderül hogy 50. Egyszerű az oka, a felnőtt nők ritka kivételtől eltekintve nem túl magasak, az idősebbek is fiatalosan öltözködnek, és nem híznak el.Itt nem nagyon látni “konyhásasszonykarú” nőket, hatalmas sonkákon döcögő, szuszogva prüszkölő zsírcsodákat.

Hiába, a genetika nagy úr.

A technika vívmányai

A magyar internet használat nagyban eltér a japántól. Itt nincs, vagy csak én nem találtam ingyen wifit. Otthon megszokott, hogy a plázákban, éttermekben, buszon, vonaton van wifi, amit használhat az ember. Ez itt úgy működik, hogy bemegyek a mobilszolgáltatóhoz, mondjuk a SoftBank-hoz, rendelek internetet, és ahol  látom a kiscicás logojukat, ott lesz netem, de 2 méterre a bejárattól már semmi.
Hát ebben jobbak vagyunk. Határozottan.

Ellenben ezeken a helyeken egy kávé megrendelése után 2-3 óra után sem néznek csúnyán, a kávé árában benne van, hogy addig maradok ameddig akarok. Maximum ha sokáig vagyok, hoznak egy ingyen teát, nehogy kiszáradjak.
Hát ebben viszont jobbak. Határozottan.

Na, de nézzük milyen megpróbáltatások érnek egy gaijint, ha először jár japánban. Az egyik meglepő dolog, hogy rengeteg nyilvános wc található, és nem a magyar viszonyokat képzeljük el. Hihetetlenül tiszták, van wc papír mindig és mindegyikben, és ülőke fertőtlenítő. Általában van “western type”, angol wc, és japán stílusú pottyantós.

Azonban a western típussal van egy kis gond. Nem is kicsi. A főiskolán tanultam irányítás technológiát, automatizálást, vezérlés programozást, és a mai napig foglalkozok programozással, számítógépekkel. De a wc, az kifogott rajtam. Hát, most találkoztam először pilótavizsgás budival. Az, hogy fűthető az ülőke, az smafu. De mellette a vezérlőpult, az megfejthetetlen. És nincs ám két egy forma hely! De nem ám! Nehogy már elboldogulj a következővel, ha megfejtetted az egyiket!

Nos, történt,  hogy megtörtént velem is, hogy menni kellet. Nem volt mese. Volt némi fenntartásom, de egy ilyen helyen könnyen el lehet lazulni. Tudtam zenét választani, sőt, még a vízöblítés hangját is lehet kérni. Hogy annak mi értelme, azt nem tudom, de van olyan gomb, ami folyamatosan vízöblítés hangot ad. Lehet valakinek arra jön az inger. Na nem szaporítom a szót, elérkeztem a végső fázishoz, le kellene öblíteni. Erőteljes fejvakarás után, nézelődés, gondolkozás és kanji értelmezés után, egy gomb mellett döntöttem, melyre vízsugár volt rajzolva. Szuper! A csésze hátsó részéből szépen, komótosan automatikusan előcsúszott egy fémcső. Nézem, nézem, gondoltam magamban, ami vizecske ebből ki tud jönni, az bizony kevés lesz. Azonban a japán technikába vetett hitem nem rendült meg, gondoltam, jó nagy nyomással fog jönni.
A nyomással nem is volt baj. Az volt rendesen. De az irány!!!! Hát ez bizony ánusz mosó berendezés volt! Amint frontálisan bámultam bele a csőbe, hirtelen a mellkasomra csapott a víz. Egy enyhe mawari ashi közben egy gyenge nagashi ukét hívtam segítségül, de víz ellen, az ellen nem véd.

Így csurom vizesen távoztam. De legalább Pista bácsinak volt egy vidám délutánja.