Nyóccker az mindenütt van, desu ne?

Kansai repülőtér – vonat – Shinimamiya állomás. Huhh! Japánban vagyunk! Elő a nyomtatott térkép, és keressük meg a hotelt! Hotel Diamond.  A környék nem tűnik valami gyémántosnak, de biztos csak mert állomás környéke.Első utca be balra. A helyzet rosszabbra fordul, a szembejövő arcokra nem az van írva, hogy megfáradt fejlesztőmérnökök lennének a Panasonic-nál. De sebaj,senkinél nem látok kést, kardot, nunchakut.

Na itt a hotel! Recepció ok, foglalás ok, fizetünk, kapunk kulcsot. Cipő le, váltópapucs fel, irány az ötödik emelet.

Ez meg mi a @&%#&fĐ@? Mondjuk jó hogy váltópapucs van rajtunk, mert a rendes cipőmmel nem lépnek be ebbe a mocsokba. A linóleum teljesen felszaggatva, a maradék ragasztóba beleépülve minden, ami undorítómódon ragadhat és bűzt áraszthat magából. A folyosó falán lévő foltoknak nem akarom tudni az eredetét. A szobáknak mondott három négyzetméterbe bedobva némi ágynemű, egy pad és egy hamutál. Tatami, futon az nincs, van helyette padló. Ezek után csak Pistinek volt bátorsága bemenni a „teakonyhába” és a „wc-be”. Annyit elárulok, nem vakult meg a gyémánt csillogásától, viszont visszafogott stílusban javasolta, keressük újra fel a recepciót, kérdezzük meg hova szerelték fel a kandi kamerákat, biztosítsuk őket róla, hogy jól szórakoztunk mi is, de most már adják ide a lefoglalt szobák kulcsát.

A recepciós hölgy nagyon készséges, mutat komfortosabb szobát. Tényleg jobb. Ide már simán belépnék saját gumicsizmában is. A tusolót nem merjük megnézni. A hölgy is érzi – talán az arcunkon látszik is némileg –hogy csalódottak vagyunk. Pénzt vissza adja, booking.com –nak írja a lemondást, without fee, ofcourse.

Huhh! Japánban vagyunk! Szállás, térkép, nyelvtudás,helyismeret nélkül egy olyan környéken, hogy ha nem vigyázunk, akkor simán lehet belőlünk szervdonor. Végül is nemes dolog megmenteni más emberek életét, de nekem, gyarló embernek más terveim vannak egyenlőre. Olyan apróságokat terveztem a következő éveimre, minthogy felneveljem a lányaimat, és hasonló bolondságok.

Na, gyerünk valami olyan irányba, ami jobban néz ki valamivel. Kiderül, minden 50 méteren van egy „szálloda”. Egy kaptafára készült mindegyik, sok emelet, sok kis szoba, földszinten tusolóval és hagyományos japán fürdővel, külön női-férfi beosztással. A Zipang Hotel mellett döntünk. Tiszta, közel van három jelentős állomáshoz, de internetet nem szolgáltat a szobákban.

Aludjunk. Otthon még fel sem ébredtünk volna.