Stílusok, stílusok, stílusok

“Miben különbözik ez a stílus a többitől?” – kérdezik gyakran akik lelátogatnak az edzésre, és megnéznek egy-egy edzést. Sajnos sosem tudok rá válaszolni. Nem hogy pontos választ nem tudok adni, de sokszor semmilyent sem.  Egyrészt mert mikor megkérdezem, hogy egyébként milyen másik stílust ismer a kérdező, kiderül, hogy látta már Jackie Chen egy-két filmjét, és ezzel ki is merült a harcművészeti tudása.

De nem csak e miatt nem tudok neki válaszolni. Azért nem, mert nem értené a válaszomat. Ha értené, akkor nem hangzott volna el  a kérdés. Legszívesebben azt válaszolnám, hogy annyiban különbözik a stílus egy másiktól, mint amennyire én különbözök egy másik stílus gyakorlójától.

Mit is értek ez alatt? Edzettem már a Shito Ryu legkiválóbb mestereivel, közülük a legjobbaktól több mint tíz éve rendszeresen tanulok.  Mabuni Kenei, Hidetoshi Nakahashi, Yoshiharu Hatano, Shigehiro Terada,  Fumio Demura, Tadashi Arai mind kiváló mesterek. És mind külön világ. Külön filozófia, külön szellem, és….

…. és külön karate. Egyazon stílus, egyazon kihon, egyazon kata, de különböző megközelítése, alkalmazása a technikának. Nem rosszabb, nem jobb, csak más. Harcművészetben kevésbé járatosak talán nem is állapítanák meg, hogy egy stílus mestereiről van szó. De a Shito Ryu a létrehozása óta a legrugalmasabb, legnyitottabb stílus.

Mabuni Kenwa mindig is a legfontosabbnak azt tartotta a tanításai során, hogy az egyéniséget segítse kibontakozni. Hagyományos módon oktatta a karatét, a katákon és azok alkalmazásán keresztül. És itt van a válasz arra a kérdésre, hogy miért is alakultak ki stíluson belüli stílusok. Mabuni Kenwa egyrészt életének különböző szakaszaiban tanította az egyes mestereket, és közben az ő karatéja is fejlődött, változott. Másrészt, mint említettem, mindig előtérbe helyezte a tanítványai egyéniségét, személyes adottságaikat.

Így a tanítványok katái is különböztek. De ez a különbözőség nem jelent külön stílust! Az alapelvek, a mentális hozzá állás ugyanaz. A kata, valami személyes, és mindig egyéni dolog. A katának, amikor valaki végrehajtja, élnie kell. És csak a gyakorlója keltheti életre, a saját lelkével. Ha nincs hozzá szellem, lélek, energia, akkor a forma csak puszta forma marad. A sportkarate egységesítette a katákat, hogy összehasonlíthatók legyenek. Így elveszett a kata egyénisége, nincs szerepe a szellemnek, csak a testnek. Ezek után érthető, ha soke Mabuni Kenei is engedi tanítványainak, hogy a katákat, az alapelvek betartása mentén másképp hajtsák végre, másképp értelmezzék. Így maradhatott a Shito Ryu egy nyitott, színes stílus, az alapító mesterek halálával bemerevített stílusokkal szemben.

Ha megkérdezik tanítványaim, hogy egy-egy mozdulat hogyan is van pontosan egy katában, csak annyit tudok mondani: -”Én így tanítom.”